Septicmen: Dogma

Megkötözve
Veled
Idegen vagyok
Eső után
Sötét angyalok
Szél vagy
Az idő nem segít
Hideg szemek
Fényhez út
Túl régen volt


MEGKÖTÖZVE

Megvakít a látomás, belül hamis a fénye
Itt vagyok bezárva, egyedül lent a mélyben.

A halál megkötöz, álarcom nem takar
Az idő csendben tűnik el, múltam már nem zavar.

A percek napoknak tűnnek, megmarad a fájdalom.
Kínjaim nem engednek, muszáj maradnom.
Megkötözve, örökre!

Nincsen változás, a pillanat végtelen
Könyörgök valakihez, álmom nyugodt legyen.

VELED
Bennem bízhatsz, én mindig itt leszek
Minden szó enyém, mást nem keresek.

A változás örök, a szerelem igaz
Ha vége fáj nincsen vigasz.

Te mégis szárnyakat kaptál, angyal vagy, a fölöd nem hagynál.

IDEGEN VAGYOK

Miért érzek így? Sajnos nem tudom.
A választ elég rég belül hordozom.
Kimondani nem kell, és nem is akarom
Forró, vörös parázs, belém égett fájdalom.

Idegen vagyok magamnak. Feszülök hideg falaknak. Idegen vagyok.

Keresném a kiutat, mégsem találom
Minden így marad, már nem változom
Kivűlről nincs válasz, ez az én sorsom
Nem segítek rajtam, így kell meghalnom.

ESŐ UTÁN

Nem vagy szabad, megköt a véred
Belül szorít, nem hagy téged
Nem lesz titok, mocskos a szíved
Bárcsak hagynád halottnak benned.

Minden vágyad halott, hamis álmot hozott.

Nem lesz titok, mocskos a véred.

SÖTÉT ANGYALOK

Sötétségbe bújó, sötét angyalok
Nem figyeltek rám, én még itt vagyok.

Feketébe üvöltő hangok belőlem
Belső kínok, legmélyebb énem.

Ez nem az az út. És nem is a múlt!
Válasz nincsen! Válasz nincsen!

Arcomra árnyak hajlanak, mint egy hideg kényszer.

SZÉL VAGY

Minden szabad kis pillanatban a képzeletem rajzolom föléd.
Úgy ahogyan megálmodom, árnyékot a tested fölé.
Minden bajon tovább viszel, maradj örök élt bennem
Én is mindig veled vagyok, bármerre is kelljen mennem.

Szél vagy bennem, ami némán repít.
Szél vagy bennem, ami mindig segít.

A csillagokkal messze táncolsz, sötét hideg hajnalokon
Árnyékod a szobám falán, úgy ahogyan megálmodom.
Megnyugtatsz ha hozzám érsz, nem is kell most megszólalnod.
Felesleges lenne a szó, bennem él a gondolatod.

AZ IDŐ SEM SEGÍT

Öntelten, mosolyogva rejti fölényes nyugalmát
Szemeiben látszik az agyát uraló dermedt homály

Képem mögé vigyorog, arcán merev gumimosoly
Az élet ketrecében csak felajzott sikoly

Őrült hörgés hagyta el, dühtől eltorzult száját
Nyugalmat próbált keresni, de senkiben nem talált

Fájdalmas álmok között az elméje elmereng
Hosszú és sötét az út, messzire elvezet.

HIDEG SZEMEK

Túl mélyre égett rossz és jó
Nem lehet alku az adott szó
Szemekben halott hideg fény
Sosem látott hidegség

Hideg szemek félve néznek. Sosem látnak semmit szépnek.

Vágyaik álma az elmúlás
Mindent vágyó pusztulás
Vezeklő imák szájakra fagyva
Árnyak között a mélybe zárva

FÉNYHEZ ÚT

Szabad vagyok, de muszáj élnem
Istent erre sosem kértem

Az idő elmúlt hogy benne bízza
Nem érintenek hazug szavak.

Ha álmot látok éjjel, kőbe vésett képzelet.
Hazug szavak kérnek, de fényhez út nem vezet.

TÚL RÉGEN VOLT

Üres utcán lépkedtél
Barátokat kerestél
Elég régen elkéstél

Egyedül vagy magadnak
Nem hiszel a szavaknak
Álmaid már elhagytak

Túl régen volt, élt benned valami.
Túl régen volt, hagyd veled változni.

Fájdalmas lesz beszélni
Belül tudsz csak szeretni
Későn fogsz majd rájönni

Mindegy ki van melleted
Szabadságod kerested
Barátaid felejted